Tata a Gerecse-hegység lábánál, a Kisalföld keleti csücskében kedvező természeti környezetben épült fel. A XIX. századtól központi fekvése miatt- tizenegy településről vezet út a városba- róla nevezték el a környező községeket is magába foglaló Tatai-medencének. A legrégibb időktől kezdve ember által lakott hely volt. Kr. e. II. században a rómaiak elfoglalták Pannóniát és megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiót (Ószőny). A Tatához közeli tábort a Látó-hegy oldalán végigfutó római vízvezetéken, az ún. Kismosó-forrásokból látták el ivóvízzel.

Az Árpád-házi uralkodók idején Tata királyi birtok. A bencések a XI. században, a mai Fürdő utca környékén monostort építettek. A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A XIII. századtól 1326-ig a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a vár építése is. Tata 1387-től, Zsigmond királytól kapta meg a mezővárosi jogot. Az oklevelekben ettől az időtől civitasként emlegették. 1410 után a tatai vár Zsigmond (1387-1437) király kedves tartózkodási helye. Habsburg Albert felesége, Erzsébet királyné Komáromban megszülte csecsemőjét. A későbbi V. Lászlót Székesfehérvárra vitték koronázásra, amikor 1440. május 14-én a főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban töltötte az éjszakát. A vár lassú pusztulását Mátyás (1458-1490) király állította meg, amikor 1467-ben visszaváltotta a Rozgonyiaktól. A várat- Bonfini leírása szerint- késő gótikus stílusú rezidenciává alakította át. 1472-től Mátyás minden évben egy alkalommal Tatán vadászott. Ide tért vissza a Habsburgokkal vívott háborúk fáradalmainak kipihenésére is. 1494-től már II. Ulászló (1490-1516) király birtokaként említik a várat. Néhány vadászattól és fogadástól eltekintve II. Ulászló nem tartózkodott Tatán. Kivéve az 1510. évi országgyűlést, amit az országban dúló pestisjárvány miatt a ferencesek kolostora előtti főtéren (ma Tóváros) tartottak.

A törökök 1543-ban foglalták el Tata városát. A száznegyvenöt éves török uralom idején kilencszer cserélt gazdát, és összesen tizenhat évig volt a vár török kézen. A vízivár átépítését és a napjainkban is látható bástyákat Süess Orbán tervei szerint 1568-1577 között valósították meg. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben, a Battyán János vezette dunántúli hadjárat során a vár rövid időre a kurucok kezére került. Tatát és a környező falvakat 1727-ben az Esterházyak ifjabb, fraknói grófi ágába tartozó Esterházy József vásárolta meg. A mezővárosba hívott építészek (Fellner Jakab, Éder József, Grossmann József, Schweiger Antal) mérnökök (Bőhm Ferenc, Mikoviny Sámuel) keze nyomán kialakult Tata, Tóváros és Váralja.

Az első négy Esterházy gróf életében, 1727-1811 között, Tata nemcsak az uradalom igazgatási központja volt, hanem Komárom vármegye egyik legszebb, barokk stílusú épületekben gazdag mezővárosává fejlődött. 1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után I. Ferenc (1792-1835) magyar király udvarával két hónapig Tatán, a grófi kastélyban tartózkodott. A kastély északi tornyában írta alá 1809. október 14-én a Schönbrunni békét. Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr fővezér a Szarka fogadóban levő főhadiszállásáról indult 1849. május 3-án Buda ostromára. Később Kosztolányi Mór ezredes Klapka György parancsára 1849. június 25-én az ellenség kezén lévő tatai várat rövid időre elfoglalta csapataival. Az 1867-es kiegyezés után kezdődött el Tata és Tóváros nagyarányú városiasodása. Kisebb gyárak épültek. A Bécset Budapesttel összekötő vasút 1883-1884-ben érte el Tatát. Esterházy Miklós gróf lóversenypályát, közelében 1886-ban Tóvároskert néven vasúti megállót, 1888-ban Várszínházat építetett. A nyolc osztályos piarista főgimnázium 1911-1912-ben valósult meg.

A Trianoni békeszerződés után, 1921-ben a második királypuccs idején, IV. Károly (1916-1918) király feleségével és minisztereivel október 24-e és 26-a között a tatai Esterházy kastélyban tartózkodott. A két világháború között felgyorsult a polgárosodása az iker községeknek. A Szent Imre fiúiskola, a piarista konviktus, a Tatai Múzeum, a Mezőgazdasági Népiskola, dr. Mike József sebész főorvos szanatóriuma került átadásra. Az Esterházy-uradalom tiltakozása ellenére végül 1938. június 1-én Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése is megtörtént. Tatát 1945. március 19-én elfoglalták az orosz csapatok. A nagyközség életében az 1945 utáni évek, bár nagy változást hoztak, de a fejlődés, az építkezés csak jóval később,

1954 után indult meg, amikor Tatát újkori történetében várossá nyilvánították. Tata az elmúlt évtizedekben nemcsak a vizeivel, angolkertjével, árnyas parkjaival, felújított épületeivel, rendezett útjaival, olimpiai Edzőtáborával vált nevezetessé, hanem múzeumaival, tudományos tanácskozásaival, állandó rendezvényeivel (Víz, Zene, Virág fesztivál; Tatai Sokadalom; Barokk Fesztivál; Szabadtéri játékok; őszi nagyhalászat) is, melyek öregbítették a város hírnevét.

Nádori László

Útmutató
Az Európai Unió és a sport regionális konferenciákhoz

A konferenciasorozatot rendezi:

Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium

 

Bevezető

Az évszázados, sikeres múltra visszatekintő magyar versenysportnak, olimpiai mozgalmunk elismertségének kitüntetett szerep juthat uniós tagságunk esetén. Közismert tény, hogy az Unió tagországainak sportja, sportszövetségei, olimpiai bizottságai, sportegyesületei a magyar sport évszázados fejlődésével szoros kapcsolatban alakították ki sportéletüket. A magyar sport az európai sport szerves része, alkotó, erjesztő eleme. Nem lehet megkérdőjelezni a magyar sport intézményrendszerének európai mércéhez igazított színvonalát, sportolóink széles skálán nyújtott teljesítményeinek átlagon felüli színvonalát sem.

A csatlakozástól azt várjuk, hogy általa nőni fog a sport társadalmi támogatottsága, lényegesen jobban érvényesül az egészség- és sportkultusz kölcsönhatása, fiataljaink érdeklődése erősebben fordul a test ápolása, edzése felé, sportintézményeink előnyös együttműködést alakítanak ki az uniós intézményekkel, képviselőink hatékonyan tudnak majd fellépni a sportérdekek védelmében. Nem titkoljuk, hogy a magyar sport sikeres illeszkedése érdekében mindent megteszünk.

A kormánydöntés szellemében ad lehetőséget a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium az uniós csatlakozást érintő tájékozódásra a sportszakembereknek, testnevelőknek, a sport iránt érdeklődőknek. Fontos, hogy a sportszervezetek tagjai ismerjék meg az uniós kihívásokat, valamint az uniós politikában és jogrendszerben rejlő lehetőségeket. Örvendetes tény, hogy napjainkban növekvő igény mutatkozik az uniós tagsággal kapcsolatos információk iránt, időszerű feladatot vállal tehát a tárca, amikor speciális tájékoztatási eszközök felhasználására, feltárására törekszik.

 

A sport fontossága az Európai Unióban

 

Megnyugtató számunkra az Európai Bizottság állásfoglalása a sportról, miszerint:

 

 a sport Európában a legszélesebb körben űzött, kedvelt emberi tevékenység

 elfogadott közérzetjavító, betegségmegelőző hatása

 fontos szerepe van a kulturális és etnikai különbségek áthidalásában is

 fontos, figyelemre méltó gazdasági jelenség.

 

Az Európai Unió népeinek milliói vesznek részt különböző sporttevékenységekben, sporteseményekben. A tagországokban 30-60%-os arányban szóródik a sportegyesületi tagok aránya, a tagok száma 130 millióra becsülhető.

A lakosság körében elfogadott a sport közérzetjavító, betegségmegelőző, adott esetben gyógyító hatása. Nem véletlen ezért a fogyatékosok sportjának felkarolása, támogatása. A sport ugyanis – olvasható az uniós dokumentumokban – olyan tulajdonságokat fejleszt, amelyek fontosak az életben, nem csak állólépességet, izomerőt, sokoldalúságot, hanem az emberi kisközösségek létrehozására, erősítésére is ad ösztönzést. Ezáltal a sport a lakosság jelentős hányadának nyújt alkalmat közösségteremtésre. A sportegyesületekben, laza sport-társulásokban pedig a tagok sportkulturális és demokratikus ismereteket, jártasságokat sajátíthatnak el.

A sport a kulturális és etnikai különbségek áthidalásában kiemelkedő szerepet játszik, segíti a társadalmi beilleszkedést, kitüntetett eszköze a nemzetközi béke, megértés erősítésének.

Közismert tény, hogy a sport – mind az élsport, mind a lakosság sportja – figyelemre méltó gazdasági jelenség. Sok pénz, munkahelyek ezrei, jelentős ipari potenciál rejlik benne. A pénzvilág érdeklődése ma már nem csak a sportlétesítmények építésére, a sportolók felszerelésére irányul, hanem a közvetítési jogokra, szolgáltatásokra, árukra is.

 

A tájékoztatás fő területei

 

Feltételezhető, hogy az Európai Unió és a sport kapcsolatáról, az Unió működéséről szívesen hallgatnának ismertetést a sportban érdekelt és a sport iránt érdeklődő emberek. Feltehetően szeretnék megtudni például azt, hogy az alapvető uniós jogok – az emberek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása – miként értelmezhetők a sportban. Kevés ismerete van a közönségnek a gazdasági versenyszabályokról, a versenyjog és a sport kapcsolatáról. Gyakran olvashatnak vitás ügyekről – TV szerződések, játékosok szerződése -, amelyek jogi hátterét nem ismerjük. Nem érvényesül még az elvártnak megfelelően a természeti környezet és a sport kapcsolata, bizonytalanok vagyunk az uniós pénzügyi alapok és a sport kapcsolatát illetően is.

Alig van ismeretünk az Európai Unió létrejöttének gazdasági, politikai hátteréről, az unió intézményrendszeréről, a kormányzati és nem kormányzati szervezetek együttműködéséről, a tagországokban folyó testnevelésről, lakossági sportról, a sport finanszírozásáról, a pénzügyi forrásokról. A dán sportszövetség már 1996-ban bizottságot hozott létre azért, hogy feltárják az unió nyújtotta lehetőségeket, azok érvényesítésének érdekében. A bizottság segítséget adott például az uniós alapokhoz benyújtott pályázatok elkészítéséhez.

A sportoló szociális jogait illetően is vannak vitatott ügyek, például a sportoló versenyzésével, alkalmaztatásával összefüggő jogok, idegen állampolgárok jogai, doppingvétség esetén hozott döntések. Mindenképpen vizsgálni kell az uniós jogrend sportra gyakorolt szabályozó hatását a következő területeken:

 

reklámozás, szponzorálás

szabványok

szerencsejátékok

biztosítás

olimpiai szimbólumok

huliganizmus

dopping

állatok a sportban

környezetvédelem és sport

diplomák elfogadása, stb.

 

A tájékoztatásnak ki kell térni a csatlakozás feltételeinek ismertetésére, hogy a sport elhelyezkedését a várható gazdasági, társadalmi háttér kontextusába tudjuk beilleszteni. A keleti bővítés következtében pedig a tagországok – régiek és újak – új helyzet elé kerülnek, új feladatok megoldására kényszerülnek, mert

 

növekszik az unió sokszínűsége,

markánsak lesznek a fejlettségi különbségek,

az unió érzékenyebbé válik biztonságpolitikai, kultúrális, környezetvédelmi szempontból,

a tagországok éberen őrködnek közösségi vívmányaik összhangja és minősége felett, mindezek következtében

a tagjelölt, majd új tagországok mozgástere egyes területeken korlátozódik, más területeken – kultúra, oktatás, sport – nőni fog.

 

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján körvonalazhatók a felzárkózás folyamatának fő jellemzői, amelyek tanulságai alapján fontos megállapítások fogalmazhatók meg országunk csatlakozásával összefüggésben is.

Megfelelő politikai és közgazdasági (piaci) feltételek mellett várható, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasága gyorsabban növekszik, mint a fejlettebbeké.

A szegényebb országok egy főre jutó jövedelemmel mért fejlettségi szintje felzárkózik (konvergál) a gazdagabb országokéhoz.

A nemzeti pénznemek különbsége gyakorlatilag fiktívvé válik az Euro bevezetésével.

Várható, hogy az Euro stabil valuta marad, mert az Euro-övezet ellenállónak bizonyult a fejlődő piacok, az amerikai tőzsde kilengéseivel szemben is.

Várható az állam újraelosztó szerepének mérséklődése, miközben a támogatást eleve csak a rászorulók kapják.

Várható a tagállamok – régiek, újak – fiskális, politikai együtt haladása.

Az említett jelenségek ismerete megkönnyíti a sport állami és civil oldalának harmonikus együttműködését.

 

Az Európai Unió történelmi küldetése

 

Európa oszthatatlan egész, ugyanakkor az Európai Uniónak életben kell tartania az európai hagyományok, stílusok sokszínűségét. Az 1947-ben kettészakadt Európát a már több, mint fél évszázados integrációs folyamat egyesült Európává alakíthatja át, amelyben a tagállamok összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és tudományfejlesztési céljainak megfelelő együttműködés teremthető meg. El kell érnünk ezért, hogy az ország lakossága a saját állami, politikai berendezkedéséhez, gazdaságának működéséhez elengedhetetlen, jól körülírt, világos fogalmai legyenek az Unióról.

Nagyon tanulságos az Unió kialakulásának folyamata is. Az Európai Unió elődszervezetének 1951-es megalapításában hat ország: Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország vett részt. A kezdetben fenntartásokkal élő országok: Egyesült Királyság, Dánia és Írország 1973-ban csatlakoztak az alapítókhoz. Az emberjogi feltételeket komolyan számontartó Európai Közösség soraiba fogadta a diktatórikus kormányzástól megszabadult Görögországot (1981), majd Spanyolországot és Portugáliát (1986). Jelentős előrelépésnek számít az Unió kimondása felé Ausztria, Finnország, Svédország csatlakozása (1995). Említésre méltó még, hogy Svájc és Norvégia jelentkezése szünetel, Törökországé tartalékban van az Európai Uniót megalapító Amszterdam Szerződés jóváhagyása idején (1997). Napjainkban további 12 ország kéri a csatlakozást. Valószínű, hogy 2004-ben 25-re bővül Az Európai Unió tagországainak száma.

Egy bécsi politikai tudománnyal foglalkozó intézet friss jelentése szerint az eltelt 50 év tapasztalatai alapján a bővítés a már bent lévő tagok számára is előnyt jelent, mert

 

nő a tőkebefektetés,

nő az áruforgalom,

0,2 %- kal nőhet a GDP,

300.000 új álláshely,

5 %-kal csökken a kereskedelmi költség a vámhatárok eltörlése révén,

új termelési lánc alakulhat ki (az előállítás munkaigényes része az új tagállamokban, szolgáltatás a régiekben), miközben

kis és nagy országok párbeszéde, részvétele jellemzi a döntési folyamatokat.

 

Léteznek azonban jelenleg is működési problémák a közösségben:

a tagországok polgárainak jelentős része nem érti, ezért nem tudja követni a döntési folyamatokat, a döntéshozatali mechanizmusokat, a politikusok nem ismertetik eléggé a kormánydöntések hátterét,

gyenge lábon áll a szolidaritás a tagállamok között, az Írek támogatják például a közösséget, de a bővítést nem,

változatlanul gyenge a kommunikáció az Unióval összefüggő ügyekben, mind a tagállamokban, mind a tagjelölt országokban, amit jól lehet jellemezni az ír példával. A népszavazást az ír miniszterelnök formaságnak nevezte, ugyanakkor a lakosság 34 %-a vett csak részt a szavazáson és a többség a bővítést ellenezve nem fogadta el a Nizzai Szerződést.

(Az ír kormány tanulságul 3.3 millió Eurót fordít a Nizza 2 népszavazási kampányra, kiadványokban ad tájékoztatást a bővítés előnyeiről, az Uniós tagság előnyeiről. Beszámol a kormány a várható útépítésekről, a 2000-2006-ra tervezett 50 millió Eurós nemzeti fejlesztésekről, a gael nyelv kiterjedtebb használatáról. A parlamenti vitában pedig nemrég elhangzott: “A Nizzai Szerződés elutasítása az ország érdekeit sérti”).

Problémát jelent továbbá az, hogy a közösségi modell nem követi a hatalommegosztás hagyományosan bevett, szokásos elveit. Nem kifejezett pl. a hatalmi ágak elválasztása. A fékek és egyensúlyok rendszere az Unióban más formában jelentkezik. A közösség intézményrendszere autonóm módon működik. Érdekeit saját jogosítványai alapján érvényesíti. Ugyanakkor a közösség nem tekinthető föderációnak, amelynek a nemzeti kormányok, parlamentek alá lennének rendelve.

Várható, hogy az Európai Unió, küldetésének záróakkordjaként alkotmányt teremt magának, megszüntetve a jelenlegi gyakorlatot, amikor a végrehajtó hatalom maga hozza meg, fogadja el a törvényeket.

Mindehhez két megjegyzést kell fűznünk. Az egyik az, hogy a közösség történelmében megfigyelhetők a nemzeti és a közösségi érdekeket képviselő intézmények közötti ütközések.  A másik az, hogy az intézmények működésében demokratikus deficit fedezhető fel. A választás révén legitimált Európa Parlament hatásköreit tekintve nem tölt be jogalkotó, politikai ellenőrző szerepet. Ugyanakkor a Bizottság és a Tanács erős jogosítványokkal rendelkezik, holott tagjait nem közvetlenül választják, és nem is a parlament jelöli ki őket.

 

Az európai sportmodell jellemzői

 

A jellemzők között első helyen áll – a Helsinki Csúcs (1999. december) állásfoglalása szerint – a hagyományosan kialakult sportstruktúrák védelme, jogbiztonsága. (Magyarországon 1921-ben hagyott jóvá az Országgyűlés törvényt a testnevelésről, ennek alapján érkezett el a magyar sport az adott korban jelentős fejlettségi szintre. 1950-ben a sportigazgatást a tanácsrendszerbe illesztették, a társadalmi sport elvesztette függetlenségét. Az 1993-ban meghozott országgyűlési határozat, majd az 1996-os és a 2000. évi törvény a sportról nem tisztázta egyértelműen a sport szerepét, struktúráját, a kormányzati és nem kormányzati oldal működésének, illetve együttműködésének játékszabályait.

Fontos jellemzője az európai sportmodellnek a kormányváltásoktól való viszonylagos függetlenség, illetve a kormányváltásoktól függetlenedő sportstruktúra. Az uniós sportstruktúrák közötti eltérések a történelmi fejlődéshez igazodóak, megfigyelhető, hogy a sportstruktúrákban növekvő mozgásteret kap a civil szféra. Figyelemre méltó az, hogy sport finanszírozását – az élsporttól a helyi, lakossági sportig – törvények (sporttörvény, adótörvény, szerencsejáték törvény stb.) garantálják. A sport finanszírozásában a közösségi modell jellemzői a következők:

Kiszámítható feltételekre épül a forráshoz jutás,

érdemi elbírálás alapján történik az elosztás, végül

törvényben rögzített a támogatás és annak ellenőrzése.

Számunkra példaértékű lehet a központi és az önkormányzati együttműködés a sport támogatását illetően is, amely törvényben szabályozott módon a szubszidiaritás elvén alapul.

 

A sport sajátos természete

 

A sport sajátos természete jelentős igényt támaszt a tagországok irányító testületeivel szemben. A sportszervezetek vezetői ugyanis a szerepek komplexitását látják el. Működésük révén megtestesítik a társadalom és a kormányzat igényét. A sportágak – kevés kivétellel - a helyi kluboktól regionális és országos szövetségeken keresztül alkotnak működő struktúrát, a kormányzati struktúrához hasonlóan. Ez így van jól, mert a sport része a társadalomnak, ezért a működő kormányzati struktúrák keretében építheti ki saját törvényi, jogi kereteit.

A sportban érvényesülő szabályok, követelmények nem hasonlíthatók össze az Unió gazdasági versenyszabályaival. (Az uniós gazdasági verseny szabályaival?) A sport versenyszabályai a sport lényegéhez tartoznak. Ma már megállapítható, hogy a sport szabályrendszere, annak tárgyilagos, átlátható, diszkrimináció-mentes alkalmazása nem akadályozza a gazdasági verseny érvényesülését. Megfelelő együttműködési készség, kölcsönösen elfogadott szabályok esetén a sport versenyszabályai nem ellentétesek az EU gazdasági versenyszabályaival, nem akadályozzák annak érvényesülését.

Az Európai Unió Bizottság elismeri a sport szociális és kulturális értékeit, ezért gazdasági versenyszabályait a sport szociális és kulturális jellegéhez igazítja. Ilyen értelemben könnyítéssel igazodhatnak a sportszervezetek az Európai Unió versenyszabályaihoz, abban az esetben, ha

 

a sport révén erősítik a szolidaritást és az esélyegyenlőséget,

a sport versenyszabályai átlátható módon elősegítik az eredmények, a végső eredmény bizonytalanságát (bunda, kozmetikázott, részrehajló bíráskodás megelőzése),

a fiatal sportolók védelméről, képzéséről, munkahelyteremtéséről van szó.

 

         A jog növekvő jelentőségének megfelelően felértékelődött a sportszervezetek együttműködése. Hatékony érdekérvényesítésre csak az az út járható, amelyiken a sportszervezetek erősítik együttműködésüket. Az erős országos ernyőszervezetek a civil sportszféra legfőbb támaszát jelentik. A kormányzati, politikai testületekkel kiépítendő informális kapcsolatoknál szorosabb kapcsolatok kiépítésére ösztönzi őket.

A sportirányítás természetes fejlődése és az irányítás alkotmányozó távlatai megkövetelik a sportirányító testületek három alapvető funkciójának megkülönböztetését:

 

törvényhozó, szabályalkotó funkció,

szabálykövető, bírói, minősítő funkció,

végrehajtó, menedzser és szervező funkció.

 

Példák a sport és az Európai Unió viszonyára

 

Sem az 1952-es párizsi szerződés, sem az 1958-as római szerződés nem rendelkezik kifejezetten a sportról. Még az 1987-ben aláírt Egységes Európai Okmány sem tartalmaz sportról szóló cikkelyt. Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti szerződésből is kimaradt a sport, jóllehet új területként a szerződés aláírói elfogadták a kultúra becikkelyezését.

Léteznek ennek ellenére sportot közvetetten érintő uniós hatáskörök. Emellett biztosan állítható, hogy az európai egyesülési folyamatban a sport jelentős szerepet játszott. Elég megemlíteni az Európára terjedő versenyeket, bajnokságokat, amelyek az Európai Közösség célkitűzéseinek, mindenekelőtt a népek egymás közötti barátságának, a kölcsönös tiszteletnek és megértésnek erősítését szolgálták és szolgálják. A sport mindezen felül említésre méltó gazdasági értéket, súlyt képviselt már az elmúlt évtizedekben is. Statisztikai adatok szerint a világkereskedelem 2.5%-át az Európai Unió bruttó hazai termékének (GDP) 1%-át a sportgazdaság állítja elő.

A Közösség ismerte a sport társadalmi és gazdasági értékeit, és gyakorlatilag három dimenzióban foglalkozik a sporttal:

a sport és a kommunikáció kölcsönhatásának feltárása,

sportfejlesztési programok beindítása,

a sport és a gazdaság kapcsolatainak feltárása.

Mindezeken felül az Európai Bizottság több területen kezdeményez akciókat, pl. sportszövetségek, európai sportszervezetek bevonása a Közösség programjaiba, a tagországok sportfejlesztési elképzeléseinek egymás közötti kapcsolatainak erősítése, adott esetben a kölcsönösen elfogadott programok támogatása, a megvalósításhoz szükséges anyagi források feltárása, stb.

Az európai sport koordinációját javítja a jövőben az Európai Olimpiai Bizottság (EOC) Brüsszelben létesített összekötő irodája, melynek munkatársai előkészítik, továbbítják a bizottságnak az EOB javaslatait a Közösség intézményei felé, illetve felveszik, értékelésre előkészítik az uniós testület sportot érintő véleményét, elképzeléseit.

Az Európai Nem-kormányzati Sportszervezet (ENGSO), amelynek a Magyar Nemzeti Sportszövetség is tagja, az EOB-val egy időben felállította saját EU Sport Munkacsoportját. A munkacsoportban az EOB összekötő irodájához hasonló feladatokat lát el, tájékoztatja a tagországok sportszövetségeit és védi az európai civil sport érdekeit a nem-kormányzati szervezetek fórumain.

A kilencvenes évek elején a Bizottság „Európai Sportfórum” intézményt hozott létre, főként tanácsadó feladattal. Ez a fórum ad lehetőséget párbeszédre évenként megrendezett találkozó keretében a tagországok kormányzati és civil szervezetei számára. (Az első fórumot 1991-ben rendezte meg az EU Bizottság. Ezt követően minden évben ősszel jönnek össze az érintett és érdeklődő sportszervezetek. 1992-től a magyar sportvezetők is részt vesznek – igaz nem rendszeresen – a sportfórum különböző szekcióinak munkájában.)

A tagországokban a sport anyagi támogatását illetően a TV közvetítési jogokból, sorsolásos szerencsejátékokból származó bevételek jelentősnek nevezhetők. Ha a szerencsejátékok állami monopóliumát felfüggesztenék, vagyis érvényesülne ezen a területen a szabad verseny szabálya, akkor a sport Európa szerte jelentős anyagi támogatástól esne el. 1994-ben az Európai Bíróság egyik ítéletében kimondta, hogy a tagországok hozhatnak korlátozó intézkedéseket ezen a piacon. Fennmaradhat tehát a szerencsejátékok állami monopóliuma. Ennek következtében az állami szerencsejáték bevételekből jut támogatás többek között a kultúra és a sport számára is. Egyelőre tehát az EU nem tervezi a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását, nem tervez szerencsejátékot korlátozó szabályozást, azt a tagország hatáskörébe tartozónak fogadja el.

A tagországokban az olimpiai szimbólumok a kereskedelmi áruforgalomban nem eshetnek semmiféle korlátozás alá. Az ezekből származó bevétel általában fontos szerepet játszik a nemzeti olimpiai bizottságok bevételeiben. Hasonlóan szabad utat kapnak az olimpiai jelvényekkel, sportolókkal, olimpiai bizottságokkal kötött exkluzív szerződések.

Ez EU nem támaszt kifogást az intézményekkel szemben a kizárólagos TV és Rádió közvetítési jogok átadásával kapcsolatban sem, amennyiben az érintett TV illetve rádióadók teljesítik a következő feltételeket:

a jog megadását meghirdetett versenynek kell megelőznie,

a szerződések nem lehetnek hosszúlejáratúak,

a jog birtoklójának korlátozott közvetítési lehetőséget kell adni más TV, illetve rádióadók számára is, hogy ezzel a Közösség polgárainak információs igényét ki lehessen elégíteni.

A hivatalosan előírt sportszerek ügyében is állást foglalt a Bizottság. Akkor válhat hivatalossá valamely sportszer, ha

a sportszer egyúttal nem képvisel reklámcélokat,

a szponzorviszony kifejezésre jut,

előnyös technikai okok támasztják alá a sportszer kiválasztását,

fair közbeszerzési verseny előzte meg a sportszer kiválasztását,

végül a szerződés nem lehet hosszúlejáratú.

A jegyeladással összefüggő probléma tisztázása elsősorban az olimpiai versenyekkel van összefüggésben. Ezzel kapcsolatban az Európai Uniónak világos és határozott az álláspontja. Valamennyi intézmény akkor kaphatja meg a jegyek kizárólagos fogalmazásának, eladásának a jogát, ha ezt megelőző közbeszerzési eljárást követően szerezte meg. A jegyeladás nem történhet árukapcsolással, például hotelfoglalás, városnéző utak, stb. Ez visszaélés lenne a monopolhelyzettel. Valamennyi Uniós polgárnak joga van jegyet vásárolni.

 

A nizzai csúcs sportra utaló határozatai

 

Az Európai Tanács nizzai csúcstalálkozóján (2000. december 7-9.) tudomásul vette az Európai Bizottság jelentését, amelyet 1999. decemberében a Helsinkiben rendezett csúcson terjesztett elő az Európai Unióban működő sportstruktúrák megőrzéséről és a sport szociális funkciójának megerősítéséről. Eszerint a sportszervezetek és a tagállamok feladata a sportügyek irányítása. Jóllehet a Közösségnek nincs közvetlen hatalma, fennhatósága ezen a területen mégis a szerződés különböző cikkelyeit érintő akcióiban figyelembe veszi a sport lényegéhez tartozó szociális, nevelési és kulturális funkciókat. Szem előtt tartja, hogy az etikai kódex és a szolidaritás révén a sport megőrizheti szociális szerepét. Az Európai Tanács hisz abban, hogy a sportolókat valamennyi szinten az összefogás és a szolidaritás jellemzi, továbbá a becsületes versenyzés, mind az erkölcsi mind az anyagi érdekek mentén. Reméli, hogy a kisebbségek fizikai integritása is megőrizhető.

A határozat uniós szinten első ízben ismeri el a sport szerepét, fontosságát. Szinte minden mondatának dokumentum értéke van, kiindulási pontként szolgálhat közösségi és tagállami döntésekhez. Ezért nem teljes terjedelmében, hanem - a tartalom tiszteletben tartásával - röviden adjuk közre a Bizottság előterjesztését.

Az előterjesztés szólt az amatőr sportról és a sport mindenkinek mozgalomról. Az állásfoglalás szerint a sportolást mindenki számára lehetővé kell tenni a szervezett sport teljes skáláján, tehát mind a verseny- mind a szabadidő sportban. A testi és szellemi fogyatékosok számára a sport, a testedzés különösen kedvező hatású, mert segíti az egyénben rejlő tehetség feltárását, a rehabilitációt, a beilleszkedést és a szolidaritás érvényesülését. A tagállamok ösztönzik a sport önkéntes támogatóit, szervezőit további közreműködésre, miközben megadják tevékenységükhöz a kellő támogatást.

A szövetségek szerepéről szólva az Európai Tanács támogatja a sportszervezetek függetlenségét és azt, hogy saját maguk döntsenek szervezeti struktúrájukról. A Tanács elfogadja a nemzeti és közösségi törvényhozás jogosságát, demokratikus és átlátható alapon. A sportszervezetek feladata azonban saját sportáguk fejlesztése, megszervezése, különösen a versenyszabályok, nemzeti válogatottak felállítása.

A Tanács megállapítja, hogy a sportszövetségeknek kulcsszerepe van abban, hogy a különböző szintű bajnokságok között érvényesüljön a szolidaritás a rekreációs sporttól az élsportig.

A világ sportjának fejlődése azt jelzi, hogy a szövetségeknek vállalniuk kell a kulcsszerepet, mert ez a szervezeti forma ad biztosítékot az együttműködésre és a részvételi demokráciára.

A fiatal sportolók – férfiak és nők – körében alkalmazott edzéspolitikák, edzésfelfogások a sport vérkeringését biztosítják. A sportszövetségek, ahol lehetséges, a hatóságokkal együtt gondoskodjanak a klubok számára elegendő számú és minőségi szakemberekről, figyelemmel a nemzeti és közösségi jogra és joggyakorlatra.

Az Európai Tanács hangsúlyozza a fiatalok védelmét. A sportszervezetek ezért sajátos figyelmet fordítsanak a fiatalok iskolai és szakmai tanulmányaira, hogy a sportkarrier miatt ne kerüljön veszélybe szakmai beilleszkedésük. Segíteni kell a fiatalokat lelki egyensúlyuk, családi kapcsolataik, egészségük megőrzésében, különösen a doppingolás megelőzésében, elkerülésében.

A sport gazdasági összefüggéseit illetően az Európai Tanács véleménye szerint egynél több klub birtoklása, illetve pénzügyi függősége ugyanabban a bajnokságban, ugyanabban a sportágban veszélyezteti a tiszta versenyt. Egyes sportágakban a televíziós jogok jelentik továbbá a legfőbb gazdasági forrást. Az Európai Tanács úgy véli, hogy az így nyert bevételek egy részének átengedése jót tenne a szolidaritás megerősödésének valamennyi sportágban, valamennyi szinten. Ilyen módon a fiatal, tehetséges sportolókat nevelő klubok anyagi ösztönzést, segítséget kaphatnak.

Az átigazolás tekintetében az Európai Tanács szívesen támogatná az átigazolással kapcsolatos párbeszéd beindítását, főként a hivatásos sportolókat képviselő szervezetekkel.

A Tanács elismeri a sport társadalmi jelentőségét. Elismeri azt, hogy a sport a XX. század és napjaink egyik meghatározó szociális jelensége. Tény, hogy a sport az európai civil társadalomnak a legjobban szervezett társadalmi intézménye, építménye. Az Európában működő 600.000 sportklub pedig bizonyítja, kellően alátámasztja a sport társadalmi jelentőségét. Ez a háttér jelzi, hogy a sport a nevelés és a politika számára is ideális eszközt képvisel. A sport az iskolai programnak is szerves része, amely lényeges nevelő értékeket képvisel.

A Tanács hangsúlyozta, hogy jóllehet a Közösségnek nincs közvetlen hatásköre ezen a területen, mégis mind intézkedéseiben, mind a szerződések különböző előírásaiban figyelembe kell vennie a sportban rejlő, lényegéhez tartozó kulturális funkciókat. Bíztató ez az állásfoglalás a 2004-es csúcs előtt, amelyben remény van a sport becikkelyezésére, egy sportról szóló cikkely elfogadására.

Az Európai Tanács felkéri a Közösség intézményeit, hogy a 2004. évet nevelés és sport révén „Európai Év”-nek fogadják el, és dolgozzanak ki az állásfoglalásnak megfelelő politikákat.

Az Európai Tanács ezzel a felhívással jó lehetőséget ad a tagállamoknak, a nevelésben és a sportban említett szervezeteknek, hogy kiépítsék, megerősítsék kapcsolataikat, hatékonnyá tegyék a nevelést sport révén.

Napjainkban a professzionális sport az üzleti szellem eluralkodása miatt erős tekintélyvesztésben van. Fontos ezért, hogy esélyt adjunk az olimpiai eszme, a példaképek helyreállításának, az egyén személyisége megerősödésének. Az Európai Év a sport meggyengült társadalmi súlyát is helyrehozhatja.

 

Az Európai Unió kialakulásának állomásai

 

Erről a témáról gazdag irodalmat találnak az érdeklődők a könyvtárakban, Európai Tanácsadó Központokban. Ezért csak a lényeges ismeretekre, vonásokra összpontosítunk.

Évszázadok óta találunk utalásokat az európai kontinens politikai, gazdasági egységesítésére, pl. Victor Hugo műve: Discour pour les Ectats – unis d’Europe, 1849. A páneurópai mozgalom és a gazdasági integráció gondolata végigkísérte a XX. század első felét.

A reális tervek a második világháborút követően jelentek meg, mivel a laza, kormányzati alapon létrejött szerveződés, a …szövetség genfi székhellyel nem tudta megteremteni az európai nemzetek békés együttműködését sem, új intézményt kellett az európai hatalmaknak létrehozni, amely biztosítékot ad – adott esetben – a nemzetek feletti ellenőrzésre. Világossá vált, hogy a kétpólusú világrendszerben Európa politikai, gazdasági súlyát gazdasági, katonai egysége teremti meg. A jövőt illető elképzelések ma két változat köré csoportosíthatók.

Az egyik változat a Közösséget egy szuperállam irányába mozdítaná el, olyan föderáció kialakítása felé, amely megszabadítja a Közösséget a kormányközi működés ballasztjától, ezért az Európai Bizottság lenne a Közösség kormánya, az Európai Tanács pedig a kontinens kétkamarás parlamentjének Felső Háza. Mindkét intézmény az Európai Parlamentnek lenne felelős.

A másik változat a nemzetállam szerepét hangsúlyozza, az együttműködés tartalmára helyezi a hangsúlyt. Eszerint az integrációs forma másodlagos cél. Vagyis a gazdaság, a piac integrálható, de a szociális szféra (egészségügy, oktatás, kultúra, sport) nemzeti keretet igényel. E változat szerint világosan szét kell választani az integrációs szervek és a nemzetállamok hatáskörét. A gazdasági unió legyen integrációs hatáskörben, a pénzügyi unió pedig kerüljön nemzeti, kormányzati hatáskörbe. A vita zajlik, miközben az unió működése során egyesíti a két változat illeszthető, a többség számára elfogadható elemeit.

Az európai integráció fejlődésének szintjeit, jogi alapját, célkitűzéseit és megvalósítását az alábbi táblázat mutatja be:

 

 

Integrációs szint

Jogi alap

Célkitűzés

Megvalósítás

Vámunió

Római szerződés

(aláírás: 1957.03.25)

hatályba lépés: 1958.01.01.)

Vámunió 1970-ig

1968.

Közös piac

Római szerződés

(aláírás: 1957.03.25)

hatályba lépés: 1958.01.01.)

Közös piac

konkrét időpont nélkül.

Megvalósítás folyamatosan

Egységes piac

Egységes Okmány

(aláírás: 1986.02.18.

hatályba lépés: 1987.01.01.)

Egységes piac

1993.01.01.

1993.01.01. (konkrét program végrehajtása)

teljes megvalósítás folyamatosan.

Gazdasági és monetáris unió

 

Maastrichti Szerződés

(aláírás: 1992.02.07.

hatályba lépés: 1993.11.01.)

Monetáris unió:

legkésőbb 1999.01.01.

Gazdasági unió: konkrét végső határidő nélkül.

1991.01.01.

 

Megvalósítás folyamatosan

 

Amszterdami Szerződés

(aláírás: 1997.10.02.

hatályba lépés: 1999.05.01.)

Foglalkoztatáspolitikai harmonizáció: konkrét végső határidő nélkül

Megvalósítás folyamatosan

Politikai unió

Maastrichti Szerződés

(aláírás: 1992.02.07.

hatályba lépés: 1993.11.01.)

Uniós állampolgárság

Közös kül- és

biztonságpolitika

Bel- és igazságügyi együttműködés

1993.11.01.

Megvalósítás folyamatosan

Megvalósítás folyamatosan

 

Amszterdami Szerződés

(aláírás: 1997.10.02.

hatályba lépés: 1999.05.01.)

Kül- és biztonságpolitika erősítése

Bel- és igazságügyek nagy részének közös-ségiesítése 5 év alatt

Megvalósítás folyamatosan

1999.05.01-től 5 év alatt (2004.05.01.)

 

Az Európai Unió intézményrendszere

 

Az Unió intézményrendszere sajátos képződmény, a nemzetközi jogban egyedülállóként könyvelhető el. Működésében a kormányközi és nemzetek feletti vonások sajátos módon érvényesülnek. Döntéshozatali és működési mechanizmusait négy fő szerv biztosítja: a Tanács, a Bizottság, a Parlament és a Bíróság. (A Nizzai Szerződés következtében módosulnak majd a jelenleg működő intézmények.)

 

Az Európai Tanács (European Council)

 

A tagok állam- és kormányfőinek testülete, az Európai Unió csúcsszerveként működik. Évente legalább kétszer ülésezik, júniusban és decemberben, a soros elnökváltás idején. További ülések az indokoltságnak megfelelően szervezhetők.

Az Európai Tanács játssza a kezdeményező, mozgató erő szerepét, és kezeli a tagállamok közötti vitás kérdéseket, egyúttal a kompromisszumok megkötésének fóruma.

 

Az Európai Unió Tanácsa (Council of European Union)

 

Az EU döntéshozó, jogalkotó szerve. Tagjai a tagállamok kormányainak képviselői. Döntéseit egyhangúlag, vagy minősített többséggel hozza. A résztvevők a napirenden szereplő témák miniszterei (külügy, mezőgazdaság, közlekedés, gazdaság, stb.). Ezért a testületet szokás a Miniszterek Tanácsa névvel említeni. A Tanács székhelye Brüsszel. A Tanács élén az EU külpolitikai képviseletével megbízott tisztviselő, főtitkár áll. (Jelenleg Javier Solana.) A Tanács munkáját segíti, a döntéseket előkészíti az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER – Comité des Representants Permanents).

Minősített többségi szavazási eljáráskor a tagállamok szavazata eltérő súlyú, népességük méretének megfelelően. A jelenlegi rendszerben 87 szavazat oszlik meg a tagállamok között, 62 szavazat garantálja a minősített többséget.

 


A tanácsi szavazatok a Nizzai Szerződés szerint a leendő 27 tagú Unióban

 

Tagállamok

Népesség

(millió fő)

Népesség

(%)

Szavazatok

száma

Németország

82,038

 

17,05

 

29

Egyesült Királyság

59,247

 

12,31

 

29

Franciaország

58,966

 

12,25

 

29

Olaszország

57,612

 

11,97

 

29

Spanyolország

39,394

 

8,19

 

27

Lengyelország

38,667

 

8,04

 

27

Románia

22,489

 

4,67

 

14

Hollandia

15,760

 

3,28

 

13

Görögország

10,533

 

2,19

 

12

Csehország

10,290

 

2,14

 

12

Belgium

10,213

 

2,12

 

12

Magyarország

10,092

 

2,10

 

12

Portugália

9,980

 

2,07

 

12

Svédország

8,854

 

1,84

 

10

Bulgária

8,230

 

1,71

 

10

Ausztria

8,082

 

1,68

 

10

Szlovákia

5,393

 

1,12

 

7

Dánia

5,313

 

1,10

 

7

Finnország

5,160

 

1,07

 

7

Írország

3,744

 

0,78

 

7

Litvánia

3,701

 

0,77

 

7

Lettország

2,439

 

0,51

 

4

Szlovénia

1,978

 

0,41

 

4

Észtország

1,446

 

0,30

 

4

Ciprus

0,752

 

0,16

 

4

Luxemburg

0,429

 

0,09

 

4

Málta

0,379

 

0,08

 

3

EU 27-ek összesen:

481,181

 

100,00

 

345

Minősített többség:

 

 

 

 

255

 


A Bizottság

 

Hagyományosan három funkciója van: törvényjavaslatok kezdeményezése, a szerződések betartatásának ellenőrzése, közreműködik az Unió politikáinak végrehajtásában. A Bizottság elnevezés vonatkozhat a 20 biztosból álló testületre és az intézmény egészére, a 20.000 fős hivatalnoki karra. A Bizottság az unió egészét szolgálja, annak érdekeit veszi figyelembe. Székhelye Brüsszel.

A Bizottságnak jelenleg 20 tagja (öt nagyobb állam, két-két bizottsági tagot jelölhet a többi egyet-egyet), azon belül egy elnöke és két alelnöke van. (A Nizzai Szerződés az egy tagállam egy biztos elvet hagyta jóvá a jövőt illetően.) Mandátumuk öt évre szól, nemzeti kormányoktól és Tanácstól függetlenek. A bizottsági tagok tárcákkal rendelkeznek. A tárcák összetétele nem állandó. A Bizottság elnökét a tagállamok kormányai jelölik, személyét a Parlament hagyja jóvá. A tagállamok együtt és az új elnök közös megegyezéssel nevezik meg a Bizottság tagjait, akiket a parlament együttesen hagy jóvá. A Bizottság lemondatásához az Európai Parlamenttől származó bizalmatlansági indítvány elfogadása szükséges feltétel. A Bizottság tagjait a nemzeti politikai életben is közmegbecsülést szerzett politikusok közül jelölik.

 

A 2000-2005 közötti Bizottság tagjai és feladatköreik

 

Romano Prodi (Olaszország)

- elnök

Neil Kinnock (Egyesült Királyság)

- alelnök, adminisztratív reform

Loyola de Palacio (Spanyolország)

- alelnök, energia, közlekedés,

  kapcsolatok az Európai Parlamenttel

Mario Monti (Olaszország)

- verseny

Franz Fischler (Ausztria)

- mezőgazdaság, vidékfejlesztés, halászat

Erkki Liikanen (Finnország)

- vállalkozás, információs társadalom

Frederik Bolkestein (Hollandia)

- belső piac

Philippe Busquin (Belgium)

- kutatás

Pedro Solbes Mira (Spanyolország)

- gazdasági és monetáris ügyek

Poul Nielson (Dánia)

- fejlesztés és humanitárius ügyek

Günter Verheugen (Németország)

- bővítés

Chris Patten (Egyesült Királyság)

- külkapcsolatok

Pascal Lamy (Franciaország)

- kereskedelem

David Byrne (Írország)

- egészségügy, fogyasztóvédelem

Michel Barnier (Franciaország)

- regionális politika

Viviane Reding (Luxemburg)

- oktatás és kultúra

Michaele Schreyer (Németország)

- költségvetés

Margot Wallström (Svédország)

- környezetvédelem

António Vitorino (Portugália)

- bel- és igazságügyek

Anna Diamantopoulou (Görögország)

- foglalkoztatás és szociális ügyek

 

 

A Bizottság szervezeti egységei

 

A téma iránt érdeklődők jobb tájékoztatására felsoroljuk a Bizottság szervezeti egységeit. (A Sport az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság keretébe tartozik, Viviane Reding felügyelete alá.) Jelenleg 24 szervezeti egység (főigazgatóság) működik a Bizottság keretében, valamint a működéshez szükséges hivatalok, szolgálatok.

 

Főtitkárság

Oktatási és Kulturális Főigazgatóság (Sport)

Jogi Szolgálat

Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság

Sajtó és Kommunikációs Szolgálat

Bel- és Igazságügyi Főigazgatóság

Kiadványok Hivatala

Külkapcsolati Főigazgatóság

Statisztikai Hivatal (Eurostat)

Kereskedelmi Főigazgatóság

Közös Tolmács és Konferencia Szolgálat

Fejlesztési Főigazgatóság

Fordítási Szolgálat

Bővítési Főigazgatóság

Európai Korrupció Elleni Hivatal

Külkapcsolati Közös Szolgálat

Személyzeti és Adminisztrációs Főigazgatóság

Belső Piaci Főigazgatóság

Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság

Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság

Környezetvédelmi Főigazgatóság

Kutatási Főigazgatóság

Versenyügyi Főigazgatóság

Közös Kutatóközpont

Költségvetési Főigazgatóság

Információs Társadalom Főigazgatóság

Pénzügyi Ellenőrzési Főigazgatóság

Halászati Főigazgatóság

Vállalkozási Főigazgatóság

Mezőgazdasági Főigazgatóság

Általános Felügyelőség

Regionális Politikai Főigazgatóság

Segélyezési Együttműködési Hivatal

(Europe Aid)

Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság

Adózási és Vámuniós Főigazgatóság

 

Humanitárius Segélyek Hivatala (ECHO)

 

Az Oktatási és Kulturális Főigazgatóságon belül kiemelt hatáskörök és feladatok a sportban a következők:

 

A sportoló jogai, elsősorban a szabad egyesület-, illetve munkáltatóválasztás joga.

A dopping elleni küzdelem a sportban.

A sport és a nevelés kapcsolata, ebben a fair play elfogadása és a dopping káros hatása elleni küzdelem.

Az egyenlő esélyek a sportban, kiemelten a nők szerepe a sportéletben, illetve a sportvezetésben.

A sport és a média kapcsolata, televíziós jogok.

A fiatalok sportolását segítő és befolyásoló tényezők felmérése.

 

Az Európai Parlament

 

A Parlament 626 tagját ötévenként választják a tagállamok polgárai, 1979 óta közvetlen választással, hogy az Unió állampolgárainak érdekeit képviseljék a közösségi döntéshozatalban. A képviselők nemzetközi pártcsoportokba tagozódva végzik tevékenységüket.

Fő funkciói:

törvényhozói funkció, mert részt vesz a Bizottság által javasolt joganyag kidolgozásában, a Maastricht Szerződésnek megfelelően pedig fontos döntések és törvények meghozatalában a Tanáccsal társfeladatot lát el,

költségvetési funkció, mert a Bizottság által előterjesztett költségvetést a Tanáccsal együtt megtárgyalja és jóváhagyja,

ellenőrző funkció, mert felügyeleti jogkört gyakorol a Bizottság felett, a jelenlevő képviselők kétharmados többségével bizalmatlansági indítványt nyújthat be ellene, végül a Bizottságnak beszámolási kötelezettsége van a Parlament felé.

A Parlament sokrétű munkáját húsz szakbizottság segíti. Az egyik foglalkozik a sportban felmerülő ügyekkel is. A Parlament teljes ülését Strasburgban, a szakbizottsági értekezleteket Brüsszelben tartják. A Parlament jelentős intézményi fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. A közvetlen választások bevezetése és a hatáskörök bővülése következtében az Európai Parlament megközelíti a valódi nemzeti, történelmi parlamenteket.

A mandátumok tagállamok szerinti megoszlása az 1999-2004-es parlamenti ciklusban, az EP-ben:

 

Németország

99

 

Portugália

25

Egyesült Királyság

87

 

Svédország

22

Franciaország

87

 

Ausztria

21

Olaszország

87

 

Dánia

16

Spanyolország

64

 

Finnország

16

Hollandia

31

 

Írország

15

Görögország

25

 

Luxemburg

6

Belgium

25

 

Összesen:

626

 

Az EP politikai összetétele az 1999-2004-es parlamenti ciklusban (2001. márciusi állapot szerint):

 

Európai Néppárt

232

Európai Szocialista Párt

181

Európai Liberális Demokraták

52

Zöldek

46

Egységes Európai Baloldal /

Északi Zöld Baloldal Konföderáció

42

Unió a Nemzetek Európájáért

23

Független Képviselők Technikai Csoportja

19

Demokráciák és Különbségek Európája

17

Függetlenek

14

 

A Nizzai Szerződés szerint 27 tagú Unió esetén (Németország kivételével csökken a jelenlegi 15 tag kvótája) 732 tagú lesz az Európai Parlament.

 


A Parlament taglétszáma a leendő 27 tagú Unióban a Nizzai Szerződés szerint

 

Tagállamok

Népesség

(millió fő)

Népesség

(%)

Mandátumok száma jelenleg

Mandátumok száma az új rendszerben

Németország

82,038

17,05

 

99

99

Egyesült Királyság

59,247

12,31

 

87

72

Franciaország

58,966

12,25

 

87

72

Olaszország

57,612

11,97

 

87

72

Spanyolország

39,394

8,19

 

64

50

Lengyelország

38,667

8,04

 

-

50

Románia

22,489

4,67

 

-

33

Hollandia

15,760

3,28

 

31

25

Görögország

10,533

2,19

 

25

22

Csehország

10,290

2,14

 

-

20

Belgium

10,213

2,12

 

25

22

Magyarország

10,092

2,10

 

-

20

Portugália

9,980

2,07

 

25

22

Svédország

8,854

1,84

 

22

18

Bulgária

8,230

1,71

 

-

17

Ausztria

8,082

1,68

 

21

17

Szlovákia

5,393

1,12

 

-

13

Dánia

5,313

1,10

 

16

13

Finnország

5,160

1,07

 

16

13

Írország

3,744

0,78

 

15

12

Litvánia

3,701

0,77

 

-

12

Lettország

2,439

0,51

 

-

8

Szlovénia

1,978

0,41

 

-

7

Észtország

1,446

0,30

 

-

6

Ciprus

0,752

0,16

 

-

6

Luxemburg

0,429

0,09

 

6

6

Málta

0,379

0,08

 

-

5

EU 15-ök összesen:

375,325

-

 

626

535

EU 27-ek összesen:

481,181

100,00

 

-

732

 

Az Európai Parlament Szakbizottságai

az 1999-2004-es parlamenti ciklus első felében

 

Külügyi, emberjogi, közös kül- és biztonságpolitikai

Kulturális, ifjúsági, oktatási, média és

sport

Mezőgazdasági és vidékfejlesztési

Költségvetési ellenőrzési

Költségvetési

Fejlesztési és együttműködési

Gazdasági és pénzügyi

Polgári szabadságjogok, bel- és igazságügy

Ipari, külgazdasági, kutatási és energiaügyi

Alkotmányügyi

Jogi ügyi és belső piaci

Halászati

Szociális és foglalkoztatási

Nők jogai és egyenlő esélyek

Regionális politikai, közlekedési és idegenforgalmi

Petíciós

Környezetvédelmi, közegészségügyi és fogyasztóvédelmi

 

 

Mindegyik bizottság élén egy elnök és három alelnök áll, akiket a politikai csoportok jelölései alapján választanak a bizottságok alakuló ülésein. A bizottságok tagjait is a politikai csoportok osztják fel egymás között úgy, hogy az egyes bizottságok összetétele szintén tükrözze a parlamenti mandátumarányokat.

 

A Bíróság1

 

A testület felállítását a közösségi jog létrehozása indokolta.

 

Funkciói:

 

a közösségi jog egységes értelmezése,

a közösségi jog betartásának felügyelete,

ellenőrzi az intézmények hatáskörüknek megfelelő működését,

véleményt ad a nemzetközi szerződések és a közösségi jog viszonyáról,

precedens értékű döntései, határozatai segítik az integráció fejlődését.

 

Székhelye Luxemburg. A Nizzai Szerződés értelmében a bírák száma: tagállamonként egy bíró. A Bíróság működését 8 főügyész segíti. 1989 óta „Elsőfokú Bíróság”2 teszi továbbá még hatékonyabbá a Bíróság tevékenységét.

 

1Hivatalos megnevezése: Az Európai Közösségek Bírósága, Court of Justice of the European Communities

2Court of First Instance

 

A Számvevőszék1

 

Az Európai pénzügyek ellenőrzésére hozták létre 1977-ben. Létszáma: tagállamonként egy számvevő, akiket a Tanács egyhangú döntéssel nevez ki megújítható hat éves időtartamra.

 

Feladatai:

 

a költségvetési pénzek elköltésének ellenőrzése,

a tervezett bevételek ellenőrzése,

éves jelentést készít munkájáról, vizsgálatainak eredményeiről,

felkérés alapján speciális jelentést készít a költségvetéssel összefüggő bármely kérdésről,

felkérés alapján tanácsot ad a közösségi intézményeknek.

 

Székhelye: Luxemburg.

 

Gazdasági és Szociális Bizottság2

 

Az EU tanácsadó bizottságát a Római Szerződések hozták létre 1957-ben. A testületbe vont gazdasági és szociális érdekvédelmi szervezetek három csoportba sorolhatók:

munkaadók csoportja3,

munkavállalók csoportja4,

egyéb érdekvédelmi szervezetek csoportja5.

 

1European Court of Auditors

2Economic and Social Committee

3Employers’ Group

4Workers’ Group

5Various Interests’ Group

 

Versenyjog és sport

 

Az EU versenyjoga létrehozásának célja, hogy a tagállamok versenykorlátozó intézkedésekkel ne támogathassák nemzeti vállalataikat, másrészt a piaci szereplők különféle megegyezésekkel ne csökkentsék a fennálló versenyt. Ennek megfelelően a versenyre vonatkozó közösségi jogszabályok két csoportra oszthatók. Az első csoport a magánszektoron belül szabályozza a vállalatok magatartását, a másik csoport az állami vállalatokra, illetve a tagállamokra vonatkozik.

A közösségi szabad verseny őre a Bizottság, amely jogsértés esetén a Bírósághoz fordul.

A Római Szerződés megtilt „minden olyan vállalatok közötti megállapodást, összehangolt magatartást, amely befolyással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és melynek célja vagy eredménye a közös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy eltorzítása.” A Római Szerződés ebbe a kategóriába sorolja még a vállalatvezetők között létrejött jogilag nem kötelező megállapodást, az ún. „gentlemen’s agreement”-et is. Az anya- és leányvállalat közötti megállapodás azonban nem tilos. A vállalatnak nem feltétlenül kell honosnak lennie a közös piacon ahhoz, hogy érvényesüljenek rá a közösségi versenyjog rendelkezései.

A Bizottságnak joga van arra, hogy felmentést adjon a tilalmak alól, amennyiben úgy látja, hogy az adott megállapodás vagy magatartás jótékony hatást fejt ki a társadalomra és a fogyasztókra, és nem korlátozza a versenyt a szükségesnél nagyobb mértékben.

Reményeink szerint vonatkozik ez a kedvező lehetőség a szakemberképzésre, sporttehetségek nevelésére, a sporttudomány fejlesztésére és a nemzetközi sportkapcsolatok erősítésére fordított pénzeszközök kedvező elbírálására, a gazdasági társaságként működő sportszervezetek esetében.

A Római Szerződés szerint az állami vállalatokra ugyanazon szabályoknak kell vonatkozniuk, mint a magánvállalatokra. A tagállamok nem bocsáthatnak ki olyan jogszabályokat, amelyek kedvezményben részesítik az állami vállalatokat. A piacon szereplő vállalatokra az egyenlő elbánás elvét kell érvényesíteni a tulajdonostól függetlenül.

A sportvilágban igazoltan vannak érvényben a kereskedelemben már versenyellenesnek és éppen ezért tiltottnak minősített döntések. Ennek gyökere abban leledzik, hogy a sportolás eszenciáját képző nemes küzdelemben fontos a „használható” versenytársak léte. A versenyrendszerek működtetését befolyásoló szabályok nemegyszer úgy rendelkeznek, hogy kiélezett, izgalmas csaták biztosítása végett irányítottan hoznak létre azonos játékerőt képviselő csapatokat. Igaz ugyan, hogy a sportági szövetségeknek megengedett a rendelkezésre álló pénz központi és viszonylag egységes újbóli elosztása, azt viszont szigorúan ellenőrzik a versenyhivatalok, hogy az irányítók által birtokolt közvetítési és szponzorálással kapcsolatos jogosítványokat az EU hatályos törvényeinek megfelelően értékesítették-e. Konklúzióként azonban megjegyezhetjük, hogy a jövedelmek újraosztása az egyes sportágak fejlődésének záloga és a közös berkekben leledző egyesületek egymás iránti szolidaritásának kifejezője.

 

A tagállamok sportja

 

A kilencvenes évek elején merült fel az Európai Közösség részéről az az igény, hogy le kell írni a tagállamok sportjának felépítését, működését, a kormányzati és nem-kormányzati (civil) szféra érvényességi körét, hogy a tagállamok egymás között, valamint az Európai Bizottság és a tagállamok közötti összehangolt együttműködést lehessen kialakítani. Az Európai Bizottság Sportért Felelős Főigazgatósága további információk megszerzésével képzelte el a tagállamok sportjának felelős támogatását. A tagállamok ugyanis egymástól eltérően jellemezhető kulturális és sportszakmai fejlődését figyelembe kell venniük a döntéshozóknak az EU-ban is. Különösen hasznos és érdekes áttekinteni a sport törvényi állását. Egyes országokban az önszerveződő sport számára törvényi garanciák nyitnak szabad utat és lehetőségeket, más országokban a társadalmi eredetű sportfejlődés és működés körül van bástyázva szabályokkal, tulajdonképpen állami ellenőrzéssel. Vannak olyan országok is, amelyekben nincs törvény a sportról. Ezekben az országokban az államnak és a sport önkormányzatnak megosztott felelőssége van. Általánosan elfogadott azonban az az álláspont, hogy a sportnak az önkormányzati intézményrendszer felel meg, vagyis a sport felel saját sportpolitikájáért. Az állam pedig megteremti a működés alapvető feltételeit.

Az Európai Unió valamennyi tagállama kormányzati szinten irányítja a sportot. Az irányítás tartalmai, módszerei, szervezeti keretei az egyes tagállamokban jelentősen eltérnek egymástól. Franciaországban és Luxemburgban erős kivételként önálló minisztériumhoz tartozik a sport. Más tagállamokban a sportadminisztráció részét alkotja valamelyik minisztériumnak: Németországban a Belügyminisztérium, Finnországban, Írországban, Portugáliában és Spanyolországban az Oktatási Minisztérium szervezeti rendjébe illeszkedik a sportirányítás. Dániában és Görögországban a kulturális tárca fogadja be a sportot. Vannak tagállamok, amelyekben több minisztérium hatáskörébe tartoznak a sport kormányzati feladatai, a feladat tartalmához igazodóan. Így például Ausztriában az Oktatási Minisztérium a kormányzati felelőse az iskolai testnevelésnek, ugyanakkor az egészségügyi, környezetvédelmi, honvédelmi és a belügyminisztérium érvényességi köre az ügyek tartalmától függően kiterjed a sportra is. Hasonló a helyzet Olaszországban, ahol az Oktatási Minisztérium felel az iskolai testnevelésért, a Belügyminisztérium a sportlétesítmények biztonságáért, a hadsereg sportjáért pedig a Honvédelmi Minisztérium. Svédországban a Belügyminisztérium a fő felelőse a sportnak, a szociális-jóléti tárca hatáskörébe tartoznak a doppingügyek, az oktatási tárcához az iskolai testnevelés. A tapasztalat az, hogy a több tárcás kormányzati irányítás esetén a sport civil szférája, a sport civil ernyőszervezete, a nemzeti vagy országos sportszövetség és olimpiai bizottság autonómiája szélesebb és biztosabb alapokra támaszkodhat.

A kormányzati és nem-kormányzati befolyást illetően az egyes tagállamok sportélete eltér egymástól. Ez természetesen nem jelent értékítéletet, minősítést. Arról van szó, hogy a sportfejlődés eltérő utakat tett meg az európai országokban.

 

 

Kormányzati, illetve nem-kormányzati befolyás aránya a sportirányításban

 

Ország

Kormányzati %

Nem-kormányzati %

Képviselet

Spanyolország

80

20

NSz + OB

Görögország

80

20

OB

Portugália

70

30

NSz + OB

Írország

70

30

OB

Franciaország

70

30

NSZ (OB)

Luxemburg

60

40

NSZ (OB)

Egyesült Királyság

50

50

NSz + OB

Belgium

45

55

NSZ (OB)

Finnország

40

60

NSZ (OB)

Svédország

35

65

NSz + OB

Hollandia

35

65

NSZ (OB)

Dánia

30

70

NSZ (OB)

Ausztria

25

75

NSz

Németország

20

80

NSz

Olaszország

20

80

OB (NSz)

 

NSz

=

Nemzeti Sportszövetség

OB

=

Olimpiai Bizottság

NSz (OB)

=

Nemzeti Sportszövetségbe olvadt OB

OB (NSz)

=

Nemzeti Sportszövetségként működő olimpiai bizottság

 

A tagállamokból jellegzetes példaként Franciaország sportját mutatjuk be.

 

Franciaország sportstruktúrája és a sport működése

 

13 millió tagsági igazolvánnyal rendelkező sportolót tart nyilván 165.000 francia klub. A francia sportban 28 olimpiai és 34 nem olimpiai sportszövetség, továbbá 14 több sportágat átfogó sportszövetség és 5 iskolai és egyetemi sportszövetség tömöríti az intézmények és sportok képviselőit.

A Francia Olimpiai és Sport Bizottság (Comité Natonale Olymique et Sportif Francais CONSF) az ország elismert sport ernyőszervezete, amely közügyként képviseli 100 tagszervezetének érdekeit. Felépítése piramis jellegű. A sportpolitikát az állam határozza meg. A sportszervezetek azonban önkormányzati jelleggel működnek. Az állam elismeri a sportszervezetek fennhatóságát, érvényességi körét azzal, hogy törvényi szabályozással rendel hozzájuk feladatokat, pl. a versenyek szervezése és ellenőrzése, a támogatás elosztása. Az állam támogatást nyújt a sportszövetségeknek is feladataik ellátásához. A sporttevékenység szervezése Franciaországban megosztott felelősséggel jellemezhető valamennyi szinten, mert a sport országos, regionális, tartományi és helyi szintekre tagozódik, egyúttal helyet ad a kezdeményezéseknek, kb. 1 millió önkéntes bekapcsolása révén.

A Francia Olimpiai Bizottságot (COF) Pierre de Coubertin 1894-ben alapította, hivatalosan 1911-ben ismerték el. A nem olimpiai sportágak ugyanakkor a Nemzeti Sport Bizottságba tömörültek (CNS). 1972-ben a két ernyőszervezet egyesült, majd más sportszervezetekkel együtt létrehozták közös ernyőszervezetüket Francia Nemzeti Olimpiai és Sportszövetség címen (CONSF), amely szervezetnek törvényi alapját egy 1901-ből származó jogszabály adja meg köztestületi jogosítvánnyal.

 

A CONSF célja:

 

A francia sport érdekeinek képviselete a kormány – és a kormányzati szervek fórumain.

Az olimpiai sportágak jellegzetes szabályainak alkalmazása, erősítése.

A francia sportolók olimpiai részvételének segítése.

Az olimpiai eszme támogatása az Olimpiai Chartának megfelelően.

A sportolni vágyók támogatása.

Tagszervezetek működésének támogatása.

Minden eszközzel segíteni a francia sportot.

 

A CONSF felépítésére jellemző, hogy decentralizálta önmagát:

30 regionális és

100 megyei szervezetre.

 

Intézményi szervei: a közgyűlés és a végrehajtó bizottság.

A CONSF Közgyűlésén:

28 olimpiai sportszövetség,

34 sportszövetség,

14 több sportágas szövetség és

5 iskolai és egyetemi sportszövetség vesz részt, valamint meghívottak szavazati jog nélkül.

 

Az említett 81 szervezet 4 csoportot alkot, hogy kiegyensúlyozott szavazati arányokat lehessen teremteni. Így az olimpiai sportágak többségi szavazattal rendelkezhetnek. Évente egyszer hívják össze a közgyűlést. (Az európai ernyőszervezetek többségében az „egy tag egy szavazat” elv érvényesül.)

 

Regionális ligák és megyei olimpiai és sportbizottságok

 

A Regionális és a Megyei Sportszövetségek a nemzeti (országos) sportszövetségek egységei, alkotó elemei. Ezek – függetlenül a sport kormányzati elhelyezkedésétől – hosszú ideje léteznek. Működésükre a folyamatosság a jellemző vonás. A földrajzi terület, amelyet a regionális és megyei szövetségek lefednek, megfelel a kormányzati, regionális és megyei Ifjúsági és Sportigazgatóságok érvényességi körének. A Regionális Ligák és a Megyei Bizottságok az országos szintű szerveződést képezik le.

A sportszövetségek feladata és felelőssége széleskörű. A feladatokat három csoportba lehet sorolni:

 

játékvezetők, versenybírák, edzők és sportvezetők képzése,

ifjúsági táborok, edzőtáborok, versenyek szervezése,

rekreációs és versenyszerű tornák, bajnokságok szervezése.

 

A feladatok végrehajtásakor az országos szövetség irányelveit a szervezőknek szem előtt kell tartaniuk.

Lényeges az, hogy a szövetségek a nem-kormányzati sport érdekeit jól érvényesítsék az illetékes kormányzati Ifjúsági- és Sportigazgatóságoknál, amelyek párhuzamosan futnak a CONSF intézményeivel.

Mintegy 2000 főfoglalkozású alkalmazott dolgozik a nemzeti sportszövetségekben.

 

Klubok

 

A klubok alkotják a nemzeti sportszövetségeket és széleskörű, mindenkinek szóló sportolási lehetőséget igyekeznek felkínálni: gyermekeknek, fiataloknak, családoknak, erőnléti mozgalmaknak és a versenysportban részt venni akaróknak. Franciaország 57 millió lakosából 13 millió tartozik valamely sportklubhoz (23%) és további 12 millió lakos önállóan sportol szabadidejében, nem szervezetten (21%). Ennek megfelelően a lakosság 43%-a sportol. Mivel a sportolók többsége lakóhelyéhez, lakásához közel gyakorol, ezért a sport a közösségi élet lényeges elmének tekinthető.

 

Sportiskolák

 

A sportiskolákat a sportklubok szervezik tevékenységük szerves részeként, utánpótlásuk biztosítására, alapjaik szélesítésére, a sportágak fejlesztésére. Az iskolák jelentősége egyre növekszik, mindenekelőtt a Nemzeti Sportfejlesztési Alap tekintélyes pénzügyi támogatásának köszönhetően.

 

Iskolai sportszövetségek

 

Az iskolai sportszövetségek az oktatás idején és a szünidőben kezdeményeznek és szerveznek sporteseményeket. Az iskolai tanulók sporttevékenységét szervezi továbbá a Testnevelő Tanárok Egyesülete a Nemzeti Sportfejlesztési Alap hathatós támogatásával.

 

Sport az iskolában

 

A sportolás alapjait kötelező iskolai testnevelési órák keretében rakják le a testnevelő tanárok, a testnevelési program részeként. Számos iskola felhasználja a helyi önkormányzat segítségét az iskolai úszásoktatás és a tanórán kívüli sportolás szervezésekor.

 

A 20 ezer vagy több lakossal rendelkező városok jelentős része „Városi Sportiskola” intézménnyel rendelkezik. Ezzel több sportágban lehet felkínálni sportolási alkalmat olyan fiataloknak, akik nem tagjai valamely sportklubnak. A városi sportiskolák a helyi sportklubokkal szoros kapcsolatban szervezik a fiatalok sporttevékenységét, általában szerdán és szombat délután. A működés pénzügyi forrásai: önkormányzati támogatás, tagsági díj, sportversenyek belépti díja, szponzori támogatás hirdetések, reklámok fejében.

 

Sportversenyek

 

Az iskolai tanulók sokféle sporteseményen vesznek részt. Versenyalkalmat kínálnak a megyei sportszövetségek, az iskolai és egyetemi sportszervezetek. Ezek gyakran jelentenek átfedést, túlkínálatot, kettőzést. Az iskolai sportprogramok, bajnokságok, versenyek koordinációja érdekében vannak még tennivalói az érintett kormányzati és nem-kormányzati szerveknek.

 

Nő az üzleti alapra szervezett sportkínálat, főként a sajátos igények kielégítésére. Például tetszés szerinti gyakorlási idő, választott sportágban különleges szolgáltatásokkal (utaztatás, étkeztetés, stb.)

 

Kormányzati felépítés

 

A sport szervezése, irányítása és a felelősség megoszlása három jól körülírható, meghatározható szinten történik:

nemzeti (országos),

regionális,

megyei szinteken.

Ez a felépítés meghatározó jelentőségű a civil sport felépítésére is, mindenekelőtt a finanszírozás módja miatt.

 

Ifjúsági- és Sportminisztérium

 

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a sport adminisztrációjáért felelős kormányzati szerv. Felépítése: Ifjúsági Főigazgatóság, Sport Főigazgatóság, Szabadidősport Főigazgatóság és az Általános Adminisztráció és Közigazgatás Főigazgatósága. A Minisztérium felépítése található meg – értelemszerű módosulással – a régiók és a megyék sportigazgatásában.

A főigazgatóságok felelősek a testnevelés és a sport fejlesztéséért minden közigazgatási szinten, mindenfajta testnevelés- és sporttevékenységért, valamennyi korcsoportban.

 

Részletesen:

Felelős a hazai és a nemzetközi téren folyó sportért. Kapcsolatot tart a CONSF és tagszövetségeivel, továbbá a nemzetközi iskolai és egyetemi sport irányítóival az Oktatási Minisztériummal együttműködésben.

Kezeli és ellenőrzi az állami, sportra jutó pénzforrásokat, a sportszövetségek, bizottságok, sportcsoportok és egyesületek számára nyújtott támogatásokat, a Nemzeti Sportfejlesztési Alapból kiáramló pénzeket. Mindehhez járul az állami költségvetésből végrehajtott beruházások kezelése, ellenőrzése.

Felelős az edzés- és képzési programok készítéséért, az Oktatási Minisztérium és a sportszövetségek közreműködésével.

Felelős az állami jogosítványok, diplomák, oklevelek kiadásáért, a megszerzés feltételeinek előírásáért.

Képzett adminisztrációs személyzettel, további technikai feltételekkel látja el az elismert nemzeti szövetségeket, azok hatékony működése érdekében.

 

Regionális és megyei szint

 

A parlament és a kormány decentralizációs törekvéseinek megfelelően megnőtt a régiók, megyék és városok szerepe a sportfejlesztésben azzal, hogy állami hatáskörök kerültek a területi és helyi önkormányzatok kezébe. Emellett a Központi Sport- és Testnevelési Intézet (Institut National du Sport et d’Education Physique - INSEP) több feladatot osztott le költségvetési háttérrel a regionális sportintézeteknek, pl. edzőképzés, válogatott csapatok, sportolók edzőtáborozása, az edzettség mérése laboratóriumi és pálya feltételek között, sportorvosi, sportszociológiai és sportpszichológiai vizsgálatok, stb. A régió pénzügyi tanácsadó bizottsága tesz javaslatot a Sportfejlesztési Alap révén rendelkezésre álló források elosztására. (Szubszidiaritás elve érvényesül.)

A decentralizációs törekvésnek megfelelően a városi önkormányzat egyik tagja kap megbízást a sport ügyeinek felügyeletére. Megyei és regionális szinten a feladatnak megfelelő létszámú sportigazgatóságokban, sportirodákban szakképzett munkatársak hajtják végre a regionális, illetve megyei önkormányzatok által hozott döntéseket, illetve koordinálják a helyi sportot érintő tevékenységeket, programokat.

 

Sportfinanszírozás

 

A francia sport fő anyagi forrásai:

 

a költségvetés,

a Nemzeti Sportfejlesztési Alap, amely a szerencsejátékok nyereségére támaszkodik,

a támogatók adományai.

 

A költségvetés 20%-a az élsporthoz jut és 80%-a a verseny és tömegsporthoz. Ebből a 80%-ból 25% kerül országos szinten szétosztásra. 75%-ot a régióknak osztanak szét a megyék bevonásával, esetleg a klubok szintjére is lebontva. A Nemzeti Sportfejlesztési Alap forrásaihoz pályázati rendszerben lehet hozzáférni, főként a sportszövetségek feladásainak ellátására, élsportolók anyagi támogatására, váratlan események finanszírozására, stb. Az állam fizeti a sportszövetségek alkalmazottait, kb. 1600 főt. Állami forrásra épülnek a sportkutatások és a magas szintű nemzetközi kapcsolatok.

 

Összefoglalás

 

A francia sport fejlesztése mindenekelőtt állami feladat. Az állam decentralizációs elképzeléseihez kapcsolódik a civil szféra fokozatosan bővülő bekapcsolása a sportirányításba, fejlesztésbe és ellenőrzésbe.

 

Zárszó

 

A célunk az volt, hogy a sportot és annak uniós környezetét bemutassuk. Az olvasóknak, a konferencia résztvevőinek módja van behatóbb tájékozódásra is. Rendelkezésre állnak az Országgyűlés és a Külügyminisztérium kiadványai, pl. Régiók Európája, az Európai Unió Regionális Politikája, Az Ifjúság és az Európai Unió, stb. Továbbá a Soros Alapítvány, az F. Vaumann Alapítvány füzetei, pl. az Európai Unió és az Egyéni Szuverenitás című kiadvány. Nagy támogatást adott az előadások elkészítéséhez Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról című műve, Magyar Országgyűlés 2001.

Az Európai Unióról számos további információ érhető el az Interneten az Európa-szerveren keresztül (http://europa.eu.int). Hozzáférhetők a Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium információ forrásai is. A Semmelweiss Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara a jövőben meggyorsítja és gazdagítja a forrásul szolgáló írásos anyagokat, egyéb információs eszközöket. Jelenleg fakultatív, kötelező tantárgy keretében kapnak az egyetem hallgatói ismereteket az uniós csatlakozás témakörben. Tantárgyként szerepel az uniós ismeretanyag a Pécsi Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Intézetének programjában is.

Ismételten hangsúlyozzuk az Európai Unióról szóló ismeretek fontosságát. A sportvezetők pedig nem nélkülözhetik a sport szerepéről, elismertségéről szóló tájékoztatást. Jó tudni azt ugyanis, hogy mit tartanak fontosnak a sport széles spektrumából az unió vezető testületei, milyen modellt kínálnak a magyar sportnak a tagországok sportstruktúrái. Ne feledjük azt sem, hogy uniós tagságunk megkönnyíti majd az idegen nyelvet beszélő szakemberek elhelyezkedését a tagországokban tanári, edzői, sport…..?? pályán egyaránt.

 

 

Kollegiális üdvözlettel,

 

 

Nádori László

professzor

 

Kérdések és válaszok

Sorolja fel a versenyevezős hajó főbb részeit.

  • hajó orr, far
  • légszekrény (első, hátsó)
  • evezős villa („tulipán”, tengely vagy „hattyúnyak”, villaszárak)
  • belépő
  • lábtartó
  • guruló ülés, sínek
  • hullámtörő, palánkok
  • uszony (schwert)
  • légszekrény dugók

Sorolja fel az evezőslapát főbb részeit

  • nyél (fogantyú)
  • lapátszár (belkar, külkar)
  • mandzsetta
  • bilincs
  • lapáttoll

Milyen versenyhajó fajtákat ismer?

Párevezős hajók:

  • egypárevezős (skiff (1x))
  • kétpárevezős (dubló (2x))
  • kormányos nélküli négypárevezős (noncox négypár (4x))
  • kormányos négypárevezős (cox négypár (4x+))

Egyevezős (oar) hajók:

  • kormányos nélküli kétevezős (peroar (2-))
  • kormányos kétevezős (coxperoar (2+))
  • kormányos nélküli négyes (noncox négyes (4-))
  • kormányos négyes (cox négyes (4+))
  • kormányos nolcas vagy nyolcas (8+)

Hogyan épül fel egy edzés?

  • bemelegítés, fő rész, levezetés

Mit csinál, ha hajójával elsüllyed, beborul?

  • megkapaszkodom a hajómban, megpróbálok visszamászni vagy kiúszni a közelebbi partra, ha nem sikerül, akkor megvárom a segítségnyújtót

Milyen állítási lehetőségeket ismer a hajón, illetve a lapáton?

Hajón:

  • a villamagasságot, a tulipán dőlésszögét és modern hajóknál a tengely távolságát a hajó középvonalához képest
  • a lábtartót előre, hátra és modern hajóknál a dőlésszögét

Lapáton:

  • a belkar és a külkar arányát a bilinc áthelyezésével, modern lapátokon a nyél mozgatásával is

 

Milyen főbb versenyszabályokat ismer?

  • a versenybíróság utasításait mindig be kell tartani
  • öt perccel a verseny rajtidőpontja előtt az indítóbírónál jelentkezni kell és két perccel előbb a pontonon kell állni
  • a verseny időtartama alatt a pályabíró utasításait haladéktalanul követni kell
  • a versenytársakat tisztelni és becsülni kell

Milyen alapvető vízi-közlekedési szabályokat ismer?

  • folyóvízen a folyással szemben evezve a parthoz közel biztonságos távolságot tartva a parttól, folyással megegyezően a folyó közepéhez tartva kell evezni
  • előzéskor vagy kerüléskor biztonságos távolságot kell tartani az előzendő, illetve kerülendő vízi jármű vagy fürdőző személy és a hajóm között

 

Gyakorlat

A gyakorlati minimumvizsga menete:

I. Vízreszállás. Hajóba történő helyes be-, és kiszállás bemutatása
(A vizsga I., VI. szakasza)

Elvárás:

  • Hajó a stég mellett, állóvíznél a hajó orra a közlekedési rendnek megfelelő irányba, folyóvíznél a víz sodrásával ellentétes irányba áll.
  • Az evezős arccal a hajó fara felé fordul, a lapátok ütközésig (lapátbilincs és tulipán összeér) kitolva. Lapáttollak vízszintesek.
  • A hajó felé eső kézzel a lapátnyeleket palánkmagasság fölött összefogja, azonos oldali lábbal a belépőre lép, másik kezével a palánkot, vagy villát fogva egyensúlyát biztosítja.
  • Testsúlyát kisé előre helyezve a stégen lévő lábával a hajót elrúgja, (az elrúgó láb az el is maradhat), majd a kocsit ezzel a lábbal maga alá húzza, az ülésre helyezkedik, és ezzel egy időben az elrúgó lábat a lábtartóba helyezi.
  • Leülés után a belépő lábát is a lábtartóba teszi.

II. Startvonalhoz evezés, letartás először vízszintesen a lapáttoll élével, majd a hajó lelassulása után merőlegesre forgatva.

III. Folyamatos evezés, forgatással „sikálás” nélkül, koordinált evezős mozgással, visszatolás, fordulás.