A „három Fülöp” kifejezés a három Fülöp testvérre utal, akik mind a hárman eveztek a Tata-tóvárosi Vizisport Egyletnél. Két fiú és egy lány. A legidősebb fiú, Ferenc alapító tag (a betonban beleírva a neve olvasható), aki az egyik vaszary-s tanárjától hallotta, hogy egy kis egylet alakul a tóparton. Kíváncsiság vezérletével elment megnézni hogy tulajdonképpen mi is az az evezés. Bizonyára nagyon megtetszhetett neki, mert viszonylag sokáig űzte. Nem is csak a sport, hanem a jó társaság és a családias légkör vonzotta.

 

Keményen edzett télen-nyáron. Edzőtáborozni járt Esztergomba Győző - bához. Az intenzív edzés meghozta eredményét, mert 1994. nyarán, az Országos Bajnokságon barátjával, Bihacker Zolival kiel-bootban másodikak lettek.

Németországot is megjárta, ajándékéremmel a nyakában tért haza. Itt mindent nagyon élvezett. Egyedül, amire nem gondol vissza szívesen az a többiek által sokat emlegetett banánszósz, amely nem csak benne hagyott „mély” nyomott.

Időközben az öccsének is megtetszett az evezés és a jó környezet. Így tényleg családiasan működött az egész, hiszen a két testvér együtt járt edzeni délutánonként az Öreg-tóra. Már akkor is volt klubnap halászlével és játékos vetélkedőkkel, amin jómagam is részt vettem még nagyon kicsiként, éppen ezért felettébb élveztem. Ezáltal megismerhettem Ági nénit és a többieket, de ez majd még lentebb előkerül.

Még néhány szót róluk. Péter eredményei: országos bajnokságon negyedik lett Villám Gyula barátjával dublóban. Mikor eredményeiről kérdeztem, és ezt elmondta, szerényen megjegyezte, hogy Tatai Regattán is lett egyszer negyedik, de akkor egyedül volt. Németországot ő is láthatta Kujbus Csabi barátjával és az esztergomiakkal.

Mint tudjuk semmi sem örök, ami szép és jó, így sajnos a két testvér idő hiányában kénytelen volt abbahagyni az evezést. A tanulás mellett nem tudtak edzésekre járni. Ma, ha tehetik, néha el-eljönnek evezgetni, egy kicsit nosztalgiázni. Mindig szívesen emlegetik azokat a szép időket…

Jómagam az osztálytársam (Beke Szilvi) révén kezdtem el evezni 1997. őszén, amikor bátyáim már szinte „elfelejtették” az evezős múltjukat, de rám még emlékeztek a fent említett klubnapokról, és a bátyáim is eszébe jutott Ági néninek.

Sajnos csak a következő év tavaszán tanulhattam meg igazán az evezés fortélyait. Kicsit nehézkesen ment eleinte, de aztán viszonylag hamar belejöttem. Bátyáim helyét most én vettem át a klubnál, hogy a „Fülöp-dinasztia” tovább folytatódjon. Ma 2002-t írunk, tehát közel öt éve klubtag vagyok.

Magam is versenyeztem a (Leviczki) Rékával, akit én hívtam az egyletbe mindenki örömére. Együtt boldogítottunk mindenkit, és remélem szívesen vették, így ezáltal könnyedén beilleszkedhettünk a tatai evezős társaságba.

Akárcsak bátyáimnak nekem is volt szerencsém Németországot „megjárni”, Wormst és környékét. Itt négypárban indultunk, én töltöttem be az egyes szerepét, így elsőként érhettem be a célba.

Mindhárman tapasztalhattuk a németek vendégszeretét, a német konyha „remekeit”. Mindenki ismer bennünket és remélem, hogy nem hiába kötetett ez ismerettség,barátság. Ennyi minden, ami „a három Fülöp” cím alá idefér. Nem tudom, hogy lesz-e egyszer olyan fénykép, amin az szerepel, hogy mi hárman egy kiel-bootban együtt evezünk?! Nem igazán látom valószerűségét ennek, hiszen két dudás sem fér meg egy csárdában nemhogy három!