A Tata-Tóvárosi Vízisport Egylet Magyarország legifjabb evezősklubjai közé tartozik, 1992 az alapítás éve. Igen, idén ünnepeljük fennállásunk 10. évfordulóját.

A tatai Öreg-tavon nagy hagyományai vannak a kajak-kenunak, de az evezősök is emlékezhetnek néhány nagy, itt lebonyolított versenyre. 1975-ben alakítottak ki a város legnagyobb taván egy 2000 méteres pályát, amelyen még ugyanabban az évben egy nemzetközi verseny is megszervezésre került. De az ezt követő időszakban kevés tatai tudta, mi a különbség az evezés és a kajakozás között.

Néhány vállalkozó kedvű sportbarátban, aki az evezéssel korábban már közeli kapcsolatba került, felmerült a gondolat, hogy újra élővé kellene tenni az evezőssportot a városban. A gondolatot hamarosan tett követte: 1992-ben Domonkos Ágnes megalapította a Vaszary János Általános Iskola diáksportkörének evezős szakosztályát, nem sokkal ezután 20 taggal megalakult a TTVE. Ez a kis egyesület már a kezdetek kezdetén nyitott volt a külföldi kapcsolatra, ezt bizonyítja, hogy már alig két évvel az alpítás után kontaktust keresett egy német sportegyesülettel. Ennek eredményeképpen 1994 óta jól működő partnerkapcsolatot tart fenn a Wormsi Blau-Weiss Evezősklubbal. De tekintsünk csak bele közelebbről is ennek a kapcsolatnak a történetébe!

Hivatalosan 1991. december 7-én alakított ki a Rajna-Pfalzi Sportszövetség és a Komárom-Esztergom Megyei Sportszövetség partnerkapcsolatot. A WRC tagjai 1986-ban szerveztek egy túrát a Duna magyarországi szakaszára és a Balatonra. Ezt az utat tekinthetjük akár a partnerkapcsolat előfutárának is. 1994. október 2-án, miután a WRC egy küldöttséget fogadott a Tata-Tóvárosi Vízisport Egylettől és az Esztergomi Hajósegylettől, Rüdriger Horn, a WRC elnökhelyettese és dr. Kovács György Zoltán, a TTVE akkori elnöke a wormsi csónakházban ünnepélyes keretek között aláírtak egy partnerkapcsolati szerződést. Azóta minden évben élményekkel teli csereutakon vehetnek részt a két egyesület tagjai. A németországi utakról nekem személyesen sajnos még nincsenek tapasztalataim, de remélem, hogy idén én is elutazhatok. Jó lenne ugyanis német barátaimat saját, megszokott környezetükben is megismerni. Kapcsolatunkban a „munkanyelv“ leggyakrabban a német, esetleg az angol. Időnként akadnak nyelvi nehézségek, de mivel a TTVE tagjai közül valamilyen szinten majdnem mindenki beszél egy idegen nyelvet, igazán komoly gondjaink nincsenek a kommunikációval. Többen vagyunk, akik év közben, a csereút után levélben tartjuk a kapcsolatot néhány német sporttárssal.

Mi itt Magyarországon minden alkalommal megpróbálunk érdekes programot összeállítani, amiben helyet találunk mind a kultúrának, mind az evezésnek és a szórakozásnak is. Az utóbbi években majdnem mindig sikerült a testvéregylet látogatását úgy időzíteni, hogy vendégeink részt tudjanak venni a Víz-Zene-Virág-Fesztivál programjain is. Így hát ők azt is tudják, milyen ebben a kedves kisvárosban a hangulat, amikor szinte kivétel nélkül mindenki szórakozik. Igaz, a tavalyi látogatás végén néhányan arról panaszkodtak, hogy a város szűkebb és tágabb környezetében szinte minden látnivalót ismernek, csak arra volt kevés alkalmuk, hogy magát Tatát felfedezzék. Ez talán jól is van így, hiszen legalább eggyel több okuk van arra, hogy visszajöjjenek hozzánk. Klubházunkban zajló kellemes beszélgetések, edzőnk hétvégi házában helyet kapó borkóstolások és a nemritkán éjfélig tartó vacsorák teszik ezeket a találkozásokat felejthetetlenné.

Idén is meghívtunk egy delegációt a klubalapítás 10. évfordulója alkalmából tartandó ünnepi közgyűlésre. A WRC 1885-ben alakult –így számukra bizonyára elképzelhetetlen, mennyi fáradságunkba került, hogy egyletünk eddig eljutott, hogy minden évben új tagjaink vannak, akik versenyeken is indulnak; és hogy kilátásba helyeztük, hogy a következő 10 évben is kellemes társaságot nyújtunk egymásnak.